Sziasztok! :) Úgy döntöttem, újraírom a Rebekafury élete a sárkányok között c. blogomat. Ne kérdezzétek miért döntöttem így, én sem tudom. Azonban kaptam egy jó kis építőkritikát, aminek köszönhetően, remélem hosszabb, eseménydúsabb részeket tudok majd írni nektek. Azonban itt onnan kezdem a történetet, mikor megismerkedtem Hablatyékkal. Itt igazából lesznek olyan dolgok amik máshogy lesznek. Rebekafury nem Görögországban, hanem magyarországon fog élni stb. Nem is szaporítanám a szót, vágjunk a lecsóba! Jó olvasást! :)
Xx Rebekafury
Reggel álmosan keltem ki az ágyból. Anyáék megint nincsenek itthon. Szuper. Anya és apa szokása szerint dolgozik. Megint. Öcsém pedig ugye, sakktáborban van. Csak én lógok ki közülük, nem?
Nekem nincs semmi dolgom, csak megetetni az állatokat, és unatkozni. Minden létező könyvet kiolvastam amim volt. Az egész nyaram unalmasan telt eddig, s így is fog - legalábbis szerintem. A legjobb barátnőm Angliában lakik, így vele sem tudok jelenleg beszélni. Minden barátnőm éppen nyaral, vagy valami más dolga van. Én vagyok az egyetlen, aki csak otthon tesped. Talán elmehetnék biciklizni... Rendben! Elmegyek. Elmentem reggelizni, majd átöltöztem.
***
Rohantam a pincébe felhozni a biciklimet. Már nagyon rég használtam.
Nem is baj, hogy egyedül vagyok itthon. Legalább ki tudom használni az időmet.
Mikor megláttam régi, poros sporteszközöm, fogtam a kulcsot és kilakatoltam. Kivettem a többi jármű mögül majd egy gyors tisztítás, és kerékpumpálás után indultam is.
***
Éppen tekertem fel egy dombtetőre. Duzzadt izzadtság cseppeg jelentek meg homlokomon. Már láttam, mindjárt fent vagyok. Azt hittem mindjárt elájulok. Ekkor felértem. Végre. Lehuppantam járművemről majd nekitámasztottam a domb tetején lévő padnak. Leültem szusszanni egyet. Jóízűen kortyolgattam a jég hideg vizemet, mikor faág ropogásra lettem figyelmes. Vajon mi lehet ez? Ilyedten indultam a hang forrása felé. Nem szeretem az ilyen hangokat. Az ilyen félelmet árasztó hangokat. Hirtelen egy nagy tüskés valami ugrott elém.
- Jézusom! - ordítottam ilyedten majd valami befogta a számat.
-Maradj a vak foltjában... - mormolta valami a fejem felett.
Felnéztem rá. Egy fiú volt. Kissé kócos, barna hajjal, s zöld szemekkel volt megálva, akárcsak én. Riadtan néztem vissza a tüskés hüllőre. Még mindig minket figyelt.
- Ha nem fogom be a szádat, megígéred hogy nem sikítasz? - suttogta fülembe a fiú.
Aprót bólintottam, majd lassan leemelte kezét a számról. Ám ekkor a szárnyas hüllő észrevett minket. Farkából tüskéket záporoztatott felénk, de a fiú egy pajzs szerűséggel ugrott elém. A tüskék nem ütötték át a pajzsot. Egy nagy háló repült a lény felé, majd el is találta. Pár kissé pufi ember ugrott rá. Mindegyikük vikingnek volt öltözve. Talán cosplay-esek?
- Hablaty, vidd innen azt a lányt! - ordított a fiúnak egy nagy szakállas ember. A fiú bólintott majd visszakérdezett.
- A hajóra vigyem? - nézett kérdőn a fiú, akinek ezek szerint Hablaty a neve. Hablaty. Most komolyan. Hablaty?
- Igen. - válaszolt a vörös hajjal és szakállal rendelkező férfi.
A fiú megfogta a karom majd elindult velem egy hajó felé. Vajon hova visz? És miért? Nem mertem megkérdezni... Szólásra nyitottam a számat, de a fiú megelőzött.
- A nevem Hablaty. - mondta mosolyogva majd áttessékelt a hajóra.
Minden fából volt. Viking hajó. Ennyire jól nyomták volna a coyplay-ezést? Nem... Csak egy cosplay miatt senki sem épít, vagy vesz egy ekkora hajót. Tényleg vikingek volnának?
- Személyedben kihez van szerencsém? - kérdezte kedvesen.
- R-Rebeka vagyok... - válaszoltam zavartan.
- Ugyan, nincs semmi baj. Majd az úton mindent elmagyarázok, ne félj. - ejtette tagoltan a szavakat.
-Rendben. - vágtam rá immáron kicsit nyugodtabban.
***
A hajón ültünk. Éjszaka volt. Mindenki fent volt még. Hablaty lépdelt oda hozzám.
- Azt mondtam elmagyarázok mindent, ugye? - kérdezte.
Alig láthatóan bólintottam. El is felejtette volna mit mondott?
- Hát jó. - köszörülte meg a torkát majd folytatta. - Szóval, mint már tudod az én nevem Hablaty. Az a nagy vörös szakállú férfi az apám, Pléhpofa. Az a féllábú - félkezű pedig Bélhangos. - mutogatta meg nekem sorra az embereket. - Ott pedig, az a magas, az Kübli. A kicsi melette meg Pozdorja.
Az a vén ember a kecskével, meg azzal az egy fej káposztával, Penész. Vikingek vagyunk. Amit pedig ott láttál a dombon, az egy siklósárkány. Több száz éve olyanokat, és ahhoz hasonló sárkányokat ölünk. Most azért kellett velünk jönnöd, nehogy eláruld bárkinek amit láttál. Vissza térve ránk, Hibbant szigetén élünk. Bélhangos! - ordított Hablaty az egyik vikingnek, mire az egy könyvet dobott oda neki. - Ez pedig itt a sárkánykönyv. Ide írunk mindent, amit tudunk a sárkányokról, azaz azokról, amiket ismerünk. A két legveszélyesebb az éjfúria, és a sárkányok királya.
- Ki a sárkányok királya? - vágtam a szavába.
- A papagájsárkány. Rejtőzködő életmódú, sokkal erősebb a többi sárkánynál. Akár több száz évig is elélnek, de nagyon ritkák. Az éjfúriákkal ki nem állhatják egymást. Sosem lopnak ételt, épp azért, hogy el ne kapjuk őket. Sosem hibáznak, nem vétik el a célt. Megállíthatatlanok. Még egy viking sem ölt éjfúriát, vagy papagájsárkányt. Ám valamiért ezek a fajok mégis pusztulnak.
- Miért? Miért pusztulnak el, ha ti nem bántjátok őket?
- Mert megteszi helyettünk más. Az a feltételezésünk, hogy van egy Alfa faj, ami még a sárkányok Alfáinak is Alfának számítanak. Azaz irányítani tudják őket. De az éjfúriáknak biztosítva van a hátterük. Nem fognak kihalni.
- Hogy érted azt hogy biztosítva? - vágtam megint közbe
- Most mondok neked egy történetet. Figyelmesen hallgasd végig, és ne vágj közbe. Rendben? - kérdezte, majd bólintottam. - Oké. Szóval...
Réges rég volt egy kis falucska. Itt különböző klánok éltek. A Fury és a Monstrous klán. Ezek a klánok nagyon utálták a másikat. Csakhogy voltak olyan emberek, akik a származásuk végett félig sárkányok voltak. Azaz át tudtak változni sárkánnyá. A Fury klán tagjai éjfúriákká, a Monstrous klán tagjai pedig szörnyennagy rémséggé. És így harcoltak egymással. Egyszer, egy csoda folytán, a klán tagjai, telihold idején, mikor átváltoztak, sárkányok maradtak. De csak a Fury klán tagjai. Így még több éjfúria lett. Te is egy ilyen klánból származol.
- Tessék? - vágtam akaratlanul is közbe.
- Igen. Jól hallottad. A szemeidből lehet látni. Ilyen mély zöld, csak a Fury klán tagjainak volt. Apáék meg akarják ölni a klánok leszármazottait, hogy ezek a fajok teljesen kipusztuljanak.
- Akkor miért nem hagytátok hogy megöljön a sikló? - kérdeztem riadtan.
- Ők nem tudják megkülönböztetni a Fury és a Monstrous klán tagjait a többi halandó embertől. De ne félj, nem mondom el nekik mi vagy. Soha.
- Köszönöm. - mondtam, majd oldalra fordítottam a fejem.
Egy nagy sziget tárult szemem elé, nagyon szép volt. Hatalmas fákjákkal volt kivilágítva. Faházak terültek el mindenhol. A szigeten volt egy nagy erdő is, ahonnan lágy szél fújt. Kellemes volt ott lenni. Nem akartam hazamenni. Soha.
